...egyszer az uszodából jövet a mellettem levő ülésen e célból tartott kötött sapkát, csak úgy összehajtva a fejem tetejére csaptam, mert felhúzva meleg lett volna, nélküle meg a vizes fej, kicsit fázik, na, különösen az a kis kerek, kopasz folt a tetején szóval csak úgy felraktam a fejem tetejére, és valami rövid agyi zavar nyomán, néha van ilyen a kocsiban, illetve mostanában elég gyakran, tulajdonképpen nem is csak a kocsiban, igazság szerint szinte naponta előfordul, utólag gondolkodunk, hogy ezt miért is csináltuk, rádudáltam egy a zebrán átmenő pasira. és világosan leolvastam a szájáról, hogy azt ordítja, mit dudálsz, te rohadt zsidó. ez annyira megtetszett, hogy a későbbiekben direkt provokáltam az ilyen helyzeteket. Na, és egyszer sajnos kicsit benéztem. fenetudja, talán ittam előtte, de mindegy is, a lényeg az, hogy két kopasz, kigyúrt állat egyszerűen kirángatott a kocsiból, nem is értem, talán az ablakon keresztül, mert az ajtó persze csukva volt, az egyik egyszerűen felpofozott, aztán a másik a nyakamnál fogva felemelt magához, és azt mondta: ez többet ne forduljon elő, kispajtás, mert megharagszom, utána pedig arrébb dobott a járda felé, hát, akkor egy darabig mással játszottam hazafelé, az az igazság. De mégis, tudják, mégis arra gondoltam, miközben otthon bekötöztem a fejemet, és leukoplaszttal leragasztottam a pofontól felszakadt szájamat, hogy megérte!

(- Jaj, de vicces, intelligens ember maga, hihihi - zsiványnick)