Mámég aszt úgygondútta az zember, hogy jóll fölláll. Oszt uttánnameg, hogy jóll léüll. Asztán meggint énkább felállt, montta azt: Baszódjattok mög minnyájan!
Az emberélet útjának felén. A kimondott szavakat nem vonhatjuk vissza, kimondattak. Ha felnézel az égre, látod a felhőket, látod a napot. Ha nem látod, akkor valószínűleg köd van, és te tudod a ködöt, látatlanul is, vakon is tudod a ködöt.
Mi az élet? Mi a halál? Mi az értelem?
A halál élet nélkül élettelen.
Bement a piros asszony, és így szólt: " Az élet olyan, mint a kisgyermekek boldog sóhaja karácsony idején. A halál semmi, a halál csak egy mocorgás a csokonyai fahasábok mögött. Hallottál már énekelni engem? " És az asszony énekelt. A férfi akkor felállt, és kiment a teremből, kiment a házból, a faluból.
Elmegyek, elmegyek, messze megyek.
Kékasszony elvitte a szívemet.
6 megjegyzés:
Azt a Grift gyereket kéne ide leigazolni. Az ilyen posztokhoz ő kell.
Az a zöldséges-buzis dizájn nagyon kifejező volt.
Igen, és illett Őrnagy személyiségéhez színeiben és mintázatában, utalnék itt a sörözésen viselt kosztümjére anno.
Ugye nem fikázni akarta ezzel a megjegyzéssel a bejegyzésemet, Őrnagy??
Zseniális!
Megjegyzés küldése